Méhecskék, madarak, denevérek – beporzók a kertben

A beporzás kulcsfontosságú a kertészeti és mezőgazdasági termelés során, hiszen a termés mennyisége függ a folyamat sikerességétől. Tudományosan először a 18. században Christian Konrad Sprengel vizsgálta a virágok és a pollenszállítók közötti kapcsolatot.

A dísztelen virágú növényeket általában a szél porozza be, porzóik hosszan kinyúlnak a virágból, sok virágporszemcsét tartalmaznak, főleg a nyitvatermőkre jellemző. A szélnél hatékonyabbak juttatják célba a pollenszemcséket az állatok, melyek odacsalogatására a növények változatos és bonyolult szerveket fejlesztettek ki. A zárvatermők nagy része nektár formájában nyújt táplálékot a rovaroknak, kisebb madaraknak, denevéreknek, külsőleg pedig gyakran utánozzák egy-egy rovarfaj alakját, színét, és egyesek illatukkal, szagukkal vonzzák magukhoz őket. A víz alatt élő növények esetében értelemszerűen a víz végzi a folyamatot, és egyes fajoknál önbeporzást is megfigyelhetünk.

Az aloék leggyakoribb segítői a méhek, dongók, pillangók.

Forrás: naturebackin

Kistestű madarak közül a kolibri, nektármadár, pókvadászok, mézevők porozzák be nappal a színes virágú, bőséges nektártartalmú virágokat.

Forrás: hiltonpond.org

Más fajok, például kaktuszok, éjszaka nyíló, fehér szirmú, erős illatú virágának beporzásában az éjjel aktív denevérek is részt vesznek.

Forrás: nwf.org