Méhecskék, madarak, denevérek – beporzók a kertben

A beporzás kulcsfontosságú a kertészeti és mezőgazdasági termelés során, hiszen a termés mennyisége függ a folyamat sikerességétől. Tudományosan először a 18. században Christian Konrad Sprengel vizsgálta a virágok és a pollenszállítók közötti kapcsolatot.

A dísztelen virágú növényeket általában a szél porozza be, porzóik hosszan kinyúlnak a virágból, sok virágporszemcsét tartalmaznak, főleg a nyitvatermőkre jellemző. A szélnél hatékonyabbak juttatják célba a pollenszemcséket az állatok, melyek odacsalogatására a növények változatos és bonyolult szerveket fejlesztettek ki. A zárvatermők nagy része nektár formájában nyújt táplálékot a rovaroknak, kisebb madaraknak, denevéreknek, külsőleg pedig gyakran utánozzák egy-egy rovarfaj alakját, színét, és egyesek illatukkal, szagukkal vonzzák magukhoz őket. A víz alatt élő növények esetében értelemszerűen a víz végzi a folyamatot, és egyes fajoknál önbeporzást is megfigyelhetünk.

Az aloék leggyakoribb segítői a méhek, dongók, pillangók.

Forrás: naturebackin

Kistestű madarak közül a kolibri, nektármadár, pókvadászok, mézevők porozzák be nappal a színes virágú, bőséges nektártartalmú virágokat.

Forrás: hiltonpond.org

Más fajok, például kaktuszok, éjszaka nyíló, fehér szirmú, erős illatú virágának beporzásában az éjjel aktív denevérek is részt vesznek.

Forrás: nwf.org

Ha hiányzik a nyár

Gyere velünk napsütötte kertek zöld menedékébe, és gyönyörködj az aloék színkavalkádjában!

Micsoda színpompás növényi kompozíció! Forrás: gardenia.net

A Szaharától délre elterülő Afrikában, Madagaszkárban és az Arab-félszigeten őshonos aloe örökzöld, pozsgás növény, általában szép rozettába rendezett, tüskés levelekkel, látványos, gyertyaszerű virágzattal, melyet ragyogó sárga, narancssárga vagy vörös, cső alakú virágok alkotnak. A néhány centire megnövőtől egészen a fa méretű egyedig változatos méretben és formában találkozhatunk az Aloe nemzetséggel, mely a Fűfafélék (Asphodelaceae) családjába tartozik, és közel 450 különböző fajból áll.

Vastag levelei többnyire lándzsa alakúak, felülete lehet sima, göröngyös, szúrós, az élek mentén éles, gyakran fogazott is. Az egyes fajok levele rendszerint megvörösödik, ha túlzott szárazság, hideg, vagy erős napsütés éri, illetve ha, tápanyagban szegény talajban él.

A legtöbb, virágzás után elszáradó agavé fajjal ellentétben, az aloe minden évben, gyertya vagy kúp alakú virágzatban virágzik, rendszerint csövecskés alakú virággal, mely vörös, narancssárga, sárgás árnyalatú, esetenként krémszínű, zöld, rózsaszín vagy fehér.

Az aloek hosszú életű növények, különösen a nagyobb méretű fajok, az Aloe marlothii kivételesen magas példányairól azt tartják, hogy 200 évnél is idősebbek.

Aloe marlothii – a hegyi aloe levelei elszáradás után csinos “alsószoknyát” formáznak a száron. Forrás: gardenia.net

Könnyen termeszthető növény, elsősorban jó vízelvezetésű talajt igényel, és a meleg éghajlatot kedveli. Nagyon keveset kell gondozni, jól alkalmazkodik a száraz körülményekhez. Pozsgás levelei elraktározzák a nedvességet, ezért szárazságtűrő, de öntözést természetesen igényel. Főként a növekedési időszakban szükséges megfelelően locsolni, mert szebben fejlődik, jobban virágzik. A túl sok nedvesség azonban gyökérrothadáshoz vezet, különösen, ha a talaj nem vezeti el megfelelően a vizet. A legtöbb aloe fagyérzékeny, néhány nagyon ellenállótól eltekintve.

Az aloe nagyszerűen mutat virágágyásokban, kerti szegélyekben, sziklakertekben, szukkulens kertekben, és mediterrán kertekben is.
Nagyméretű tájképalkotó növény, mely lenyűgöző látvány egyedül, a fókuszba állítva, de tetszetős háttérkert létrehozására is használhatjuk. Az előtérhez válasszuk a kisebbre növő aloe fajokat és kombináljuk más, földön elterülő szukkulenssel (például: aggófűfélék, varjúhájfélék) További szoborszerű agavé fajok és kaktuszok hozzáadásával kellemes struktúrát, művészi megjelenést kölcsözhetünk mediterrán, aszálytűrő kertünknek.

Az évszakok változásával a növények változó színe folyamatosan megújulva gyönyörködtet. Forrás: gardenia.net

A nektárral teli élénk színű aloe virágokat örömmel látogatják nagy számban a beporzásért felelős rovarok, madarak is, mely egyben táplálékforrás is számukra. Éles, tüskeszerű kinövésekkel teli levelei, melynek bőrszövete keserű nedvet tartalmaz, pedig jó szolgálatot tesz a növényevő állatok távoltartására.

Minden aloe faj (az aloe verát kivéve) szerepel a veszélyeztetett, vadon élő növények és állatok jegyzékében, mely azt jelenti, hogy az aloe kereskedelmét ellenőrzik, megakadályozva a fennmaradást veszélyeztető felhasználást.

Az előkelő Garden of Merit díj nyertese az Aloe Barbadensis. Forrás: gardenia.net